Olykor tisztázatlan, hogy kinek is adunk szabad utat a személyes adatainkhoz, mire használhatja fel a közelebbi vagy távolabbi jövőben, illetve hogy hogyan lehetne mindezt nyomon követni.
Többen ugyanarra keresünk, mégis más találatokat kaphatunk a Google-ben. Algoritmus dönt arról, ki mit lásson a Facebook hírfolyamában. Akár hetekig, hónapokig követnek minket az általunk már felkeresett weboldalak hirdetései.
A személyre szabott tartalmakkal lassan átveszik tőlünk az irányítást...
Joggal merül fel a kérdés: az internetnek köszönhetően valóban megnyílt előttünk a világ? Több, változatosabb információhoz jutunk most, mint régebben?
A válaszadás nem olyan egyszerű, mint elsőre hinnénk (vagy mint korábban hittük).
A web ugyanis egyrészt azzal az ígérettel kecsegtet, hogy eddig soha nem tapasztalt mértékben és könnyedséggel férhetünk hozzá az információkhoz. Másrészt az online térben egyre inkább „kiszolgálnak” és ezáltal terelgetnek is minket.
MI ALAPJÁN TUDJÁK KISZOLGÁLNI AZ IGÉNYEINKET A NETEN?
Internetezés közben folyamatosan otthagyjuk digitális lábnyomunk a világhálón. Rákeresünk, rákattintunk bizonyos tartalmakra, weboldakra látogatunk, passzívan elidőzünk felettük, vagy akár aktívan cselekszünk (pl. letöltünk, vásárolunk, regálunk). Mindez mérhető, leltározható.
Internetezési, közösségi média használati szokásaink, kattintásaink, böngészési előzményeink alapján felállítható rólunk egy profil, aminek következtében egyre inkább személyre szabott tartalmakkal (pl. érdeklődésünkhöz illeszkedő keresési találatok, hírlevelek, hírfolyamok, reklámok) szembesülünk. Ez részben előnyös, mert a kényelmünket szolgálja és már előre szűrt információkat kapunk, éppen ebből adódóan azonban a jelenségnek van árnyoldala is.
MI A PROBLÉMA AZZAL, HA ELEVE SZŰRT, SZEMÉLYRE SZABOTT TARTALMAKAT KAPUNK?
Ha folyamatosan tálcán kínálják azt, amit látni, hallani akarunk, miközben sok minden másról (pl. a sajátunktól ellentétes megközelítésekről) lemaradunk, akkor a saját elképzeléseink rendre megerősítést nyernek, ami akár túlzott és indokolatlan önbizalomhoz is vezethet. Talán fel sem tűnik, de szép lassan elkezdünk egy falat építeni magunk köré, melyen egyre inkább csak az juthat át, ami minket érdekel. Beindul tehát egy internetes oldalak algoritumusai által indukált elkülönülés.
Online szűrőburok („filter bubble”, Eli Pariser, 2011), szűrőbuborék, internetes buborék – ezekkel a szavakkal, szókapcsolatokkal illetik azt a saját információs világot, amelyben az internet azt mutatja meg az egyénnek, amiről feltételezi, hogy látni szeretné. |
HOGYAN IS JELENIK MEG MINDEZ A GYAKORLATBAN?
Sokféleképpen. Íme néhány példa a teljesség igénye nélkül:
PRO ÉS KONTRA
Pro: Rohanó világunkban valóban előnyünk származhat abból, ha az internet elébe megy vágyainknak, problémáinknak, elképzeléseinknek. Rengeteg időt megspórolhatunk azzal, ha például egy döntés meghozatala előtt elhagyhatjuk az utánajárás, kutakodás, szelektálás fázisát, hiszen akár a mesterséges intelligenciát is mozgosítva már elénk rakták a megoldást.
Kontra: Azt érezhetjük, hogy kicsúszik az irányítás a kezeink közül. Nem (vagy nem csak) a mi döntésünk, hogy milyen tartalom juthat át a szűrőbuborékon, és mi marad azon kívül.
(Rosszabb esetben észre sem vesszük, mi zajlik körülöttünk. Egyszerűen hozzászokunk az irányított, közösségi oldalakon megforduló hírekhez, szenzációhajhász tartalmakhoz, a tényeket az érzelmi tényezőknek alárendelő álhírekhez, összeesküvés-elméletek tömkelegéhez.)
MIT TEHETÜNK, HA TÚL SZŰKNEK ÉREZZÜK A SAJÁT SZŰRŐBUBORÉKUNKAT?
Az online szűrőbuborékból teljesen kibújni lehetetlen. (Hacsak nem hagyunk fel végleg és teljes mértékben az internetezéssel.)
El kell fogadnunk, hogy szűrt információáramlás és ebből adódó befolyásolás mindig is létezett. A hagyományos médiában is, sőt a média előtti világban is. A legkisebb közösségeken belül is. Ráadásul az embernek alapvető szükséglete, hogy tartozzon valahová, ahol megértésre, megerősítésre, önigazolásra lelhet. A modern kommunikációs technika, az online infrastruktúra minderre rásegít.
Az online szűrőbuborék ha nem is pukkasztható ki, de tágítható. Ehhez néhány praktikus intézkedésen túl (pl. beállítások a böngészőben, adatvédelmi, biztonsági beállítások tudatos kezelése) leginkább több önállóság, nagyobb nyitottság, kutakodás, utánajárás és egészségesen kritikus látásmód szükséges. Fontos, hogy ne csak azt a tartalmat fogadjuk be, amit elénk tesznek. Maradjunk érdeklődők, akarjuk megismerni mások álláspontját, mások (internetes) valóságát. A kapott információkkal szemben nyugodtan lehetnek fenntartásaink, főleg, ha azok igencsak egybevágnak a saját elképzeléseinkkel. Próbáljuk meg ellenőrizni a látottakat, hallottakat, akár több forrásból is, különösképpen ha magunk is terjesztenénk azokat. Tegyünk aktívan azért, hogy a saját internetes buborékunk a beszűkülés helyett egyre csak táguljon és táguljon. |
PC Center Hungary Kft. - INFORMATIKAI SZOLGÁTATÁSOK, INTERNETES MEGOLDÁSOK